 | Alig egy évvel ezelőtt kezdtük írni a Démétér Ház naplóját, egy ködös novemberi reggelen. Építészek, tervezőmérnökök, orvosok és civilek dugták össze a fejüket, hogy megálmodják és megtervezzék azt a házat, ahol a beteg gyerek mellett ott lehet az édesanyja. Jelen lehet, amikor a legnagyobb szükség van rá, és nem egy hokedlin kuporogva kell bíztatást és jókedvet sugároznia.
Az életet veszélyeztető megbetegedésben szenvedő gyerekek hihetetlen energiákat, tartalékokat képesek mozgósítani gyógyulásuk érdekében, amikor harmónia és nyugalom veszi körül őket. Ha érzik, hogy nem maradnak magukra a bajban, pusztán azért, mert nincs megoldás arra, hogy együtt küzdhessenek anyuval. Mert nincs egy ház, ahol a kezelések közt megpihenhetnek, ahová apa is megérkezhet látogatóba, és a testvérek is leülhetnek egy kártyapartira.
Ez az álom megvalósulni látszik, a magyar társadalom példaértékű összefogásának köszönhetően. Magánszemélyek és cégek, érintettek és névtelen adományozók egyaránt fontosnak tartották, hogy felépüljön a Démétér Ház.
Képzeletbeli puttonyunkból Mikulás napján elővarázsoljuk ajándékunkat a gyerekeknek és családtagjaiknak. 2006. december 6-án megnyitja kapuit a Démétér Ház! Sokan dolgoztunk ezért a létesítményért, sokan vártuk ezt a pillanatot, és megszámlálhatatlanul sok köszönettel tartozunk Önöknek, akik segítettek felépíteni az otthon szigetét. Mindazoknak, akik nem lehetnek jelen a megnyitó ünnepségen: Köszönjük!
Első perctől kezdve úgy gondoltuk, hogy nem csak emberekkel, de tartalommal is szeretnénk megtölteni a házunkat. A hatalmas közösségi térben olyan programokat készülünk megvalósítani a gyerekekkel, amelyeket régi helyünkön, az úgynevezett Játszóházban kezdtünk el. Kézművesfoglalkozásokat, filmkészítést, animációs kisfilmkészítést tervezünk, melyeknek végeredményét mindenki számára hozzáférhetővé tesszük a
www.dvg.dnr.hu honlapon.
Ha kórházba kényszerül egy kis beteg, az mindig komoly leki terhet jelent neki is, és a családjának is. Ha ráadásul születésnapja is van, vagy éppen karácsony, az egyenesen elviselhetetlen. A Csontvelő-transzplantációs Osztályon különösen nehéz dolga van a betegnek, és az ápoló személyzetnek egyaránt, hiszen családjuktól távol kell ünnepelniük.
A steril-bokszok lakói Szenteste reggelén arra ébrednek, hogy egy angyal feldíszítette üvegszobájuk falát, míg ők aludtak. A folyosón végig színes lámpák fénye villog, és egy orvosnak látszó Mikulás mindenki infúziós pumpájára akaszt egy kis csomagot. A nővérpultnál mosolygós ápolónők porciózzák a napi gyógyszeradagot.
A Démétér Házban mi egy kicsit többet szeretnénk. Az a vágyunk, hogy az ott elszállásolt gyerekek fogadhassák családtagjaikat, hogy legyen karácsonyfájuk és a szalagokat együtt téphessék le az ajándékokról. Azt szeretnénk, hogy az idei, első közösen eltöltött karácsony meghatározó legyen a mindennapok szempontjából. A kevésbé izgalmas hétköznapokat megpróbáljuk ugyanolyanná varázsolni, mint a Karácsonyt, vagy a születésnapokat.
Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, továbbra is szükségünk lesz önzetlen támogatókra, akik a mi merész vállalásunkat, miszerint bármi is történjék, átadjuk a házat – kiegészítik hozzájárulásaikkal. A falak állnak, az ablakok a helyükön, de még mindig rengeteg a tennivaló. A Meto Építő zrt. jóvoltából nem kell leállnunk az építkezéssel, mert cégük pontosan felmérte, milyen nagy szükség van az apartmanházra.
Nekünk pedig ez lesz a legszebb ajándék, amit valaha is adhattunk - örüljenek velünk!
|
|
