 | Alapítványunk célja a vérképzőrendszeri rákos megbetegedésben szenvedő gyerekek, ezen belül a csontvelő transzplantáción átesett betegek gyógyulásának és azt követő rehabilitációjának elősegítése, a kórházban eltöltött hosszú hetek alatt szinte elkerülhetetlenül bekövetkező izoláció hatásainak enyhítése. Munkatársaink ezt egyrészt sok éves kórházi tapasztalatokra épülő, átgondolt szociális és művészetterápiás program megvalósításával kívánják elérni, másrészt a betegek jobb kórházi körülményeinek megteremtése érdekében, folyamatos médiakampányok segítségével kívánják a közvélemény figyelmét felhívni az égető problémákra (pl.: donorkérdés, szociális problémák, a betegek kirekesztődése a társadalomból, stb.).
Minden családban előfordult, vagy előfordul valamilyen daganatos megbetegedés. Szüleink, testvérünk, nővérünk, gyerekünk, vagy ismerőseink válhatnak érintetté egyik pillanatról a másikra. Minket, egészségeseket ez gyakran végzetesen készületlenül ér, mert társadalmunk nem igazán nyitott a betegségek, betegek, elesettek iránt. Igaz, hogy a betegség állapota nem nevezhető teljesen "normális" élethelyzetnek; sokan nem bírják az injekciós tűt, a vér látványát, utálják a kórházszagot, nem mennek el barátjukhoz, rokonukhoz látogatóba, mert a betegséget látni olyan negatív és nyomasztó.
Mi minden eszközt megragadunk, hogy felhívjuk a figyelmet és megértessük: a fájdalmas és kellemetlen kezelések során a legnagyobb segítő erő - a szeretet és a törődés. A biztonságérzet, az odafigyelés a beteg számára létfontosságú a rák elleni küzdelemben. A másik fontos dolog a külvilág ragaszkodása, hogy megmutassuk: nem felejtettük el, visszavárjuk a betegséggel küzdő szerettünket.
A Démétér Alapítvány szakmai teamje a cselekvés mellett kötelezte el magát. A Démétér Program keretében együtt tanulunk, játszunk, létezünk a kórházi osztályon a beteg gyerekekkel és a családtagokkal. Segítjük őket a kórházi kezelést követő időszakban, és a rehabilitáció során is.
Munkánkkal szeretnénk hozzájárulni a kórházi közeg és közvélemény széles rétegeinek több évtizedes, a betegséggel, kezeléssel és gyógyulással kapcsolatos, gyakran a beteg szükségleteit is figyelmen kívül hagyó beidegződéseinek megváltoztatásához, a humánusabb kórházi lét megteremtéséhez. |
|
